[19-1]
Próbáltam a srácot megfojtani a tekintetemmel, de egyrészt ez nem sikerült, másrészt rám se hederített, így gyakorlatilag semmit nem értem el ezzel. Persze neki bemutatkozott... Nem mintha nem tudnám, ki ő, de akkor is pofátlan.. Megforgattam szemeim, ahogy elhaladt mellettem, és Rinre koncentráltam, hogy még csak véletlen se essek kísértésbe, hogy ránézzek.
- Honoshi Aya - mutatkoztam be én is egy kisebb meghajlással. - Örvendek.
Láthatóan zavarban volt, így a lelkem mélyén rejtőző jó lélek arra vitt, hogy segítsek neki. Elvégre nekem is jól jött, mikor Med eligazított - akármennyire is fáj belátnom...
Mivel még nem találkoztam a lánnyal, fogalmam sem volt, kinek a beosztottja lehet.. Tulajdonképpen azt sem tudtam, mi a képessége - ha van, de feltételezem, hogy lehet neki, ha itt van -, így még csak abból sem tudtam következtetni...
- Umm.. Rin... -kezdtem, majd átgondoltam még egyszer, hogy hogyan is akarom megfogalmazni a kérdést úgy, hogy ne legyek túl tolakodó. - ...ki a felettesed? Csak azért kérdem, mert jelenleg semmit nem tudok rólad, így nem is nagyon tudok segíteni, hogy merre menj.. De ha megmondod, kinek a beosztottja vagy, talán meg tudjuk azt a személyt keresni - kivéve, ha Akutagawa az. Inkább kivetem magam a legfelső szintről, mint hogy felkeressem önszántamból...
|
Úgy éreztem magam mintha valamit megzavartam volna, a két illető között, bár nem látszott úgy mintha annyira kijönnének.A lány nagyon sokáig nézett engem, kicsit kínosan éreztem magam ez miatt.Talán nem jól kötöttem fel a masni a hajamra...?Nyúltam oda már-már rutin szerüen a masnihoz hogy kicsit megigazítsam, hátha ez a gond...De aztán megpillantottam a fiút, aki szinte gyilkos és szúros tekintettel nézett végig rajtam. Csodálkozva néztem végig rajta, nem rossz indulatból..na igen, tetszett a stílusa. Ez miatt jobban zavarba is jöttem amint megláttam hogy felém közeledik.Nálam sokkal magasabb volt.. Abban a pillanatban felnéztem rá, és csak szótlanul piruló arccal néztem rá, majd megszólalt."Akutagawa..?"Gondoltam vissza a nevére..majd úgy látom nem várja meg amíg én is kimondom a nevem hanem tovább megy.De nem vettem le róla a szemem, hátra pillantottam rá majd lassan megfordultam és amíg még kitudtam nyőgni magmból pár szót nem haboztam.- Ri..Rin Shimizu -Böktem ki a nevemet, majd meghajoltam előtte, bár ezt lehet nem látta..de még is meg kell adnom a kellő tiszteletett, és ráadásul viszonyoznom kellett a bemutatkozást nem igaz?- Örülök a találkozásnak. - Mondtam, majd felegyenesedtem.
Eszembe jutott, hogy van mögöttem is valaki ezért megfordultam..gondolom a fiú már tovább ment. Meghajoltam a lány elött is.Úgy gondoltam nem mondom ki ismét a nevemet, hiszen ő is hallotta.Visszaegyenesedve egy apró mosoly jelent meg az arcomon.- Örülök a találkozásnak. -Ismételtem el a korábbi szavakat, majd ránéztem a lányra. Persze a zavartságom jele még mindig látható volt az arcomon.Éreztem egy kis melegséget ezért igyekeztem egy picit enyhíteni ezen. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.- Öhm..még új vagyok itt..ma van az első napom, és hát..azthiszem eltévedtem..va..vagyis nem tudom merre mehetnék..- Szólaltam meg egy kis idő után.Igazából nem volt egy olyan ember se a földszinten csak a portás.Gondolom még korán van és később már lesznek emberek.
|
Komolyan, ha még egyszer látom tőle ezt a tipikus szemforgatást, nem fogok a benti szabályokkal törődni, és kettéhasítom...
Léptek zaja hallatszódott mögülem, így a vállam fölött hátrapillantottam. Még egy új tag? Vagy csak eddig nem találkoztunk? Végül úgy döntöttem, nem igazán érdekel. Így vagy úgy, de nem ismerem, szóval nem bízhatok benne. Gyanakvóan összehúztam szemeimet, ahogy végigmértem. Láthatóan zavarban volt. Remélem, nem egy újabb pátyolgatni való lélek... Bár felőlem az is lehet, amíg más felügyeli.
Tekintetem visszafordítottam Aya felé, aki szintén a számomra még ismeretlen lányt nézte. Valamin elgondolkodhatott, bár valószínűleg jobb, ha nem látok a fejébe...
Végül meguntam az ácsorgást, és úgy döntöttem, nem fecsérlem tovább az időmet. Kikerültem Ayát és elindultam felfele a lépcsőn. A forduló után nem sokkal azonban megálltam, és lepillantottam az ismeretlenre.
- Akutagawa - úgy döntöttem, ezzel le is tudtam a bemutatkozásom. Eleinte nem is szándékoztam közölni vele a nevem, de végül arra jutottam, hogy a másik lánnyal ellentétben ő nem rohant le egyből pofátlanul, így ennyi formalitást még megérdemel. Nem vártam meg, hogy válaszoljon, indultam tovább a dolgomra - amiből manapság egyre több akad, így kifejezetten nem örülök a sok új arcnak. Persze, a szervezetnek szüksége van emberekre. De nekem nem.
|
Kikeltem az ágyból és egyből a konyhába caplattam. Gyorsan megreggeliztem, majd elővettem a szekrényemből néhány színes ruhadarabot - egy váll nélküli felső és egy aranyos miniszoknya mellett döntöttem. Hátul összefogtam a hajam, majd megigazítottam a frufrum, ami reggelente mindig összevissza állt. Felkaptam a kedvenc táskám, aminek macska alakja volt és hatalmas szemek díszítették, amitől igazán cukinak találtam, így muszáj volt megvennem a voltból anno. Nem bántam meg, mert a jó kinézete mellett praktikus is, szinte bármit el tudnék benne süllyeszteni...
A sminkes tükröm előtt vacakoltam kicsit, bár már rutinosan használtam a szépítő szereim, mégsem voltam elsőre elégedett azzal, amit láttam. Végül mégis elkészültem valahogy.
Az úton zenét hallgattam, bár nem élvezhettem sokáig, mert tényleg a közelben laktam. Ahogy elsétáltam a parkoló mellett, Chuuya kocsiját ugyanott találtam, ahogy láttam tegnap elfele jövet, szóval gondolom itt aludt végül, és nem kelt fel, miután én elhagytam az épületet. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutottak a tegnap eseményei.
Ma a földszinti soron volt dolgom, így nem kellett lifteznem, se lépcsőznöm. Bár utóbbit most szívesen tettem volna, mivel hangokat hallottam az elsőről leszűrődni, és kíváncsi voltam, mi folyhat ott... Sajnos azonban az időm nem engedte, hogy megnézzem, mivel pont időben voltam, így minden elfecsérelt másodperc késést jelentett volna - azt pedig nem igazán engedhetem meg magamnak viszonylag újoncként, nemde?
|
Ma reggel kifejezetten lelkesen keltem, de aztán eszembe jutott, hogy be kell mennem ma reggel a maffiához. Nem is lenne gond ezzel, ha nem kéne a feketehajú sráccal találkoznom... De hátha nem is kell, ki tudja.
Felkeltem végül és kicsit rendbe szedtem magam. A tükör előtt állva próbáltam értékelni, hogy festek ma, de végül egy vállrándítás kíséretében feladtam. Jó lesz az így is, nem számít.. Sosem adtam túl sokat a divatra, inkább a kényelmes ruhákat kedveltem, amik engedték, hogy harc közben szabadon mozogjak. Mivel azonban nyár volt, nem tudtam olyan darabot választani, ami megfelelt volna annak is, hogy ne legyen túl meleg, de takarjon is eleget belőlem... Végül kivettem egy lenge, de hosszú, lepelszerű darabot, és magamhoz vettem egy legyezőt is, hogy azért mégse kozmáljak oda egy székbe.
Elég sok időt elszórakoztam ezzel, így kicsit sietősre kellett vennem az indulást. Végül mégis hamar érkeztem a portához , még volt pár percem. Elég fura volt, hogy még így is itt kellett bejelentkeznem, hogy itt laktam. Mindenesetre elindultam az iroda felé, ahol elvileg eligazítást fogok kapni a következő - és igazából az első itteni küldetésemről.
Nem voltam ideges, de kíváncsi annál inkább. Persze próbáltam ezt leplezni, főleg akkor, mikor megpillantottam a fordulóból felpillantva a holló-hajú srácot. Megforgattam a szemeim, és elfordítottam a fejem. Vagyis csak fordítottam volna, de meghallottam egy lány lépteinek hangját visszhangozni a folyosón, így önkéntelenül is felé kaptam a fejem. Nem tűnt ismerősnek, és stílusra épp az ellenkező irányvonalat képviselte, mint én. Persze ez még nem jelent semmit..
|
Ma a szokásosnál is később keltem fel, pedig vagy kétszer ébresztett a telefonom. Sosem voltam az a korán kelős típus, ez mindig meglátszott rajtam. Úgy ugrottam ki az ágyból amikor megláttam hogy mennyi az idő. Gyorsan összekaptam valami ruhát,de ami nagy harc volt az az hogy feltegyem a szalagomat a hajamra, elvégeztem a napi teendőket majd neki álltam reggelit csomagolni amit magammal vihetek.
Amint ezzel is megvoltam előkaptam a két pisztolyom majd beletettem őket a tartómba, ami a szoknyám alá tettem el rajta pedig a harisnya.Táskát nem akartam magammal vinni ugyan is minek, szerintem nem lesz ma sok dolgom újjoncként.Kilépve az ajtón, kulcsra zártam majd rohatam a buszmegállóba.Legalább azt ne késsem le nem igaz?Szerencsére nem kellett sokat várnom, fel is szálltam a buszra.
Amikor megérkeztem nagy szemekkel néztem fel a torony magas épületre. Nem mondanám azt hogy izgulok, általában az emberek elszoktak engem kerülni.Sietve futottam be a portálon,ahol segítséget is kaptam merre kéne menni..na igen de hova merre?Reménytelenül és célt veszve nézelődtem a helyen.Majd sóhajtva mentem oda a lépcsőhöz.Akkor már körülnézek, hátha találok valami érdekeset.Kis idő elteltével néhány embert láttam meg.Lelassítottam a lépteim, nem akartam őket megzavarni.De sajnos a magas sarkú cípőm miatt észre is vettek. Nem kérdéses hogy zavarba is jövök amint rám néznek, ahogy egyre közelebb megyek.
|
Másnap reggel ismét korán keltem. Muszáj volt, hogy ne késsek el, de szerencsére ez ébresztő nélkül is ment. A konyhában készítettem earl grey teát és reggelit. Gin még aludt, ő hajlamos volt még ébresztő mellett is majdnem elkésni. Általában én viszem be a főhadiszállásra, így kénytelen összekapni magát pár perc alatt, ha nem akar gyalogolni.
Kivettem egy fehér inget a szekrényemből, majd magamra öltöttem szokásos szerelésem. A kabátom a fogason várt. Tudtam, hogy valószínűleg egy órán belül meg fogok sülni benne, de nem hagytam volna itthon semmi pénzért. Azzal a legerősebb Rashomon.
Hallottam Gin telefonját, ahogy reménytelenül próbálja felkelteni húgomat egyre hangosodó zenéjével. Egy idő után már kezdett idegesíteni a ricsaj, így hangosan kopogtam Gin ajtaján.
- Kelj fel, vagy itt hagylak - az ajtón kiszűrődött álmos nyöszörgése, amiből arra következtettem, hogy fent van. Nem sokkal később kinyomta az ezidáig üvöltő készüléket is, így végre nem kellett attól tartanom, hogy szétrobban a fejem...
Végül időben elindultunk, így nem késtünk el. Bementünk a portán, ahonnan útjaink kettéváltak: Gin a feletteséhez ment, én pedig az irodámat céloztam meg. Végül nem jöttem be hamarabb a tegnapi munka elvégzésére, de nem foglalkoztam vele, úgy is kész lesz. A lépcsőt választottam ezúttal, hogy egész biztos ne kerüljek egy légtérbe a liftben valakivel. Egyébként sem kedvelem mások társaságát, ma reggel azonban ha lehet, még kevésbé voltam fogékony a környezetemre, mondjuk így.
Már majdnem felértem a megfelelő emeletre, mikor a lépcsőfordulóban megpillantottam Ayát. Már csak ez hiányzott... Egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy megidézzem Rashomont és felugorjak a következő emeletre, de elvetettem az ötletet, mivel elég szűk volt a hely.
|
Végigsétáltunk a folyosón, végül megtaláltuk a lány szobáját. Rámosolyogtam, majd az ajtóban állva integettem, amíg bement. Na, ideje nekem is hazamennem.
Lesiettem a lépcsőn és hazafelé vettem az irányt. Szerencsére nem lakok messze, és nyár lévén nincs is olyan hideg. Az utcák viszonylag kihaltak voltak annak ellenére, hogy nagyváros Yokohama, így azt lehetne hinni, hogy tele van fiatalokkal és szórakozóhelyekkel. Bár ha belegondolok, ezekből nincs is hiány, talán csak még mindig kicsit másabb ez a világ, mint ahonnan jöttem...
A lakás elé érve kinyitottam az ajtót és a hálószobámba siettem. Csak most realizáltam, mennyire elfáradtam a nap folyamán. Úgy döntöttem, hogy reggelre halasztom a zuhanyzást, mert arra se volt erőm, hogy a szekrényig elvánszorogjak egy pizsamáért... Így magynehezen leszenvedtem magamról az utcai ruhát és fehérneműben aludtam. Mégis kit zavarna? Egyedül élek, amióta itt vagyok...
|
Elgondolkoztam egy pillanatra.
- Fhu, talán a vége, ha jól emlékszem - válaszoltam és követtem a lányt a felvonó felé. Beszálltunk mind a ketten, és megnyomta az egyes számmal ellátott gombot. Nem értettem, miért nem használjuk a lépcsőt, ha csak egy emeletről van szó, de inkább nem akadékoskodtam, ha már segít nekem.
Kiszálltunk pillanatokon belül és hagytam, hogy előre menjen, elvégre mégis csak ő mutatja az utat. Végignézett az ajtók számozásán és elindult egyenesen előre. Elég hosszú folyosó volt, de ez legalább nem ágazott úgy el, mint a másik. Pontosabban volt egy leágazás belőle, de az zsákutca volt, így nem lehetett eltévedni. A sötétben egymás után villantak fel a mozgásérzékelő lámpák, ahogy elhaladtunk alattuk. Végül Medlynn megállt előttem, egyik ujját a szája elé helyezve, mint aki elgondolkozott valamin.
- Ez lenne az? - kérdezte végül az ajtóra mutatva. Rémlett valami múltkorról, szóval bólintással feleltem.
- Igen, azt hiszem - válaszoltam még kissé bizonytalanul.
|
Kiléptem az ajtón, majd kulcsra zártam azt magam után. Az órára rápillantva furcsállva konstatáltam, hogy túlzottam elrepült az idő. És még csak nem is végeztem mindennel... Sóhajtottam egyet, majd folytattam az utat a kijárat felé. Az egyik alfolyosó mellett elhaladva megpillantottam a Draenler-t az újonc társaságában. Végignéztem az öltözetén, és arra jutottam, hogy bizonyára valamilyen értelmetlen szórakozóhelyről jöhet, feltehetőleg Chuuyával. Kétlem, hogy azután az idióta után még van idegzete ehhez a modortalan lányhoz is.
Mielőtt észrevehettek volna, ismét elindultam. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy végre vége legyen a napnak... Kiléptem a kapun és a parkolóban megkerestem az autóm. Nem volt nehéz dolgom, ilyen későn már alig állt itt egy-két jármű. Beszálltam a vezető felőli ajtón és elindítottam a motort. Remélem, nem erősítettek bombát a gyújtáshoz... Vártam pár másodpercet, hogy melegedjen az autó, illetve hogy meggyőződjek, nem egy ilyen semmirevaló nap után ér véget az életem. Ahogy végignéztem a hatalmas épületen, egy szobaablakban felgyúlt a villany. Gondolom, akkor az az ő szobája. De miért is érdekel?
Kifújtam a levegőt, majd elindultam hazafele. Nem volt forgalom, így hamar megérkeztem. Leparkoltam, majd beosontam a házba, vigyázva, hogy ne csapjak nagy zajt, hátha Gin már alszik. Az előszobából a konyhába értem, ahol az asztalon egy lefóliázott tál várt, rajta egy cetlivel. Gin írta, bármikor megismerem a kézírását: "Ha nem eszel egész nap, a tigris el fog verni" Ez még kellett a nap megkoronázásához... De legalább gondolt rám.
|
- Draenler Medlynn - viszonoztam a bemutatkozást, ahogyan azt illik. Én azonban nem hajoltam meg, mivel nem Japánból származom, és nekem elég furcsa ez a szokás, nem tudtam átvenni. Remélem, nem veszi zokon... Meghallgattam, és egyből tudtam, hogy Chuuyáról van szó. Jellemző rá, hogy nem vezette körbe rendesen szegényt, biztos valami "fontosabb" dolga volt... Valószínűleg egy kaszinóba siethetett, hogy a képességével még több pénzt kicsaljon a helyből. Így igaz, a gravitációval befolyásolhatta a roulettet, a kockákat, satöbbi.. Nem volt kispályás, de épp ezért ki is tiltották több helyről (persze nem jöttek rá, hogy csinálta, csak túl nagy kárt okozott).
- Azt hiszem, tudom, melyik lehet a szobád. Chuuyával beszéltünk rólad pár szót, miután idekerültél, habár én még csak most látlak először. Ha jól emlékszem, egy első emeleti szobáról beszélt, szóval nézzük meg ott, hátha beugrik - ajánlottam fel barátságosan. Nagyjából tudtam, hogy azon az emeleten melyik szoba kié, pár kivétellel, szóval úgy gondoltam, hamar megleszünk. - Emlékszel, hogy a folyosó melyik részén volt? Eleje, közepe vagy vége?
|
Hátrafordultam az ismeretlen hang hallatára, egy lányt láttam magam előtt. Barátságosnak tűnt, de nem igazán volt ezek után senkivel sem beszélni. Csak aludni akartam. De azért nem akartam már az első nap mindenkit magamra haragítani, szóval válaszoltam.
- Hello - magamra erőltettem egy mosolyt, hogy kevésbé tűnjek feldúltnak. Az az idióta rendesen felidegesített. Nem is értem, mit képzel magáról.. Fogadok, hogy még mindig neki áll feljebb... Ha még itt van egyáltalán.
Na igen, jó lenne, ha nem futnék vele össze mégegyszer, szóval ideje lenne visszaslisszolni a szobámba. Talán ez a lány tudja, merre van..! Mielőtt letámadom, azért bemutatkozok.
- Honoshi Aya vagyok - mondtam egy kisebb meghajlás közben. - Nem tudod, merre lehet a szobám? Ez az első napom, és totál eltévedtem... - vallottam be kicsit kínosan. - Fogalmam sincs, mi volt a száma, csak egyszer megmutatta egy vöröshajú srác, azóta járkálok, de semmi... - folytattam, próbáltam megmagyarázni a helyzetet, hogy ne tűnjek annyira idiótának, bát lehet hogy csak rontottam a helyzeten...
|
Hihetetlenül gyerekesen viselkedett. Arról nem is beszélve, hogy tiszteletlenségének hangot is adott egy elharapott káromkodás keretében. Holnap majd rendezem a dolgot.. Hallottam indulatos lépteit végigcsattogni a folyosón. Komolyan, mintha az idegeimen lépdelt volna...
Egy sóhaj kíséretében próbáltam visszatérni munkámhoz. Ezek után már semmi kedvem nem volt befejezni, de muszáj volt. Visszaültem a gép elé, és nekiláttam, hogy mihamarabb végezhessek. Ekkor jutott eszembe, hogy reggel óta semmit nem ettem.. Gin biztosan otthon van, szóval valószínűleg főzött valamit..
Megráztam a fejem. Ez a csitri teljesen kizökkentett a koncentrálásból.. Mérgesen zártam be az összes futó programot és kapcsoltam ki a gépet. Majd holnap hamarabb bejövök.. Ezért egész biztosan fizetni fog.
Felálltam és összepakoltam az asztalomon. Kintről egy másik hang is megütötte a fülem. Női hang volt, de nem Ayához tartozott. Talán Chuuya nője... Mégis mit csinál itt ilyenkor ennyi ember? Már dolgozni sem lehet nyugodtan..
|
Az éjszakát Chuuya társaságában töltöttem. Elvitt az egyik kedvenc bárjába, ami igazából egy kaszinó-féleség volt. Azt mondta, egy sikeres küldetését akarja megünnepelni, és én nagyon örültem ennek a gesztusnak, mert igazán megkedveltem. Bár szerintem csak ürügy kellett neki az ivásra. Indulás előtt még eligazított egy lányt, aki nem tűnt ismerősnek, pedig már pár hónapja itt vagyok. Csak messziről láttam őket, szóval nem tudtam bemutatkozni.
Az este gyorsan elrepült, Chuuya pedig viszonylag beszámítható állapotban volt annak ellenére, hogy szerintem legalább kéthavi fizetését itthagyta. Biztos ami biztos alapon azért tartottam a karjánál fogva, ha el akarna esni.
Ahogy visszaértünk a főhadiszállásra, felkísértem a szobájába, majd hazaindultam. Nem laktam messze innen, de semmi pénzért nem is költöztem volna be. Ezt a helyet szerintem senki se tudná az otthonának hívni, még talán a főni sem.
Elindultam a kijárat felé. Hallottam, hogy valaki még járkál. Vajon ki lehet az ilyen későn? Talán Akutagawa, ő mindig későn megy haza... De a léptek túl gyorsak, nem hiszem, hogy ő lenne.. Megköszörültem a torkom, hogy használni tudjam a képességem ha találkoznék egy ellenséggel. A falhoz simulva néztem ki a sarkon és azt a lányt láttam, akit korábban. Mivel itteni, ismét nyugodtan folytattam az utam és odamentem hozzá.
- Szia! - köszöntem barátságosan egy mosollyal az arcomon.
|
Fölpillantottam az elharapott két szóra. Hallottam róla egy-két dolgot a vöröstől, bár annyira nem figyeltem oda rá. Ennek ellenére mégis beugrott, kiről beszél. Megforgattam a szemeim. Mégis hogy tud valaki ennyire kétségbeesetten loholni valaki tisztelete iránt? Pláne úgy, hogy ő maga szinte senkit sem tisztel.. Újabb furcsa taggal bővült ismerőseim listája.
- Kifelé.
Éreztem, ahogy elönt a düh ettől az egy szótól... Még csak hátra se fordult, nemhogy a szemembe se nézett... Ökölbe szorítottam kezeimet, és a fogaimat csikorgatva próbáltam visszafogni magam, nehogy olyat mondjak, amiért már az első napomon repülök. Vagy épp meghalok.
Élesen szívtam be a levegőt az orromon keresztül, majd egy nagy sóhaj kíséretében meg is szabadultam a feleslegtől. Nem válaszoltam semmit, csak az ajtó felé vettem az irányt. Indulatosan lépkedtem, a talpam alatt csak úgy döngött a padló. Feltéptem az ajtót és kiviharzottam, közben halkan, de épp úgy, hogy még ő is hallja, elmormoltam egy "seggfej"-et. Ennyi azért járt nekem ezek után. Bevágtam magam mögött az ajtót, és elindultam isten tudja merre a végeláthatatlan folyosórendszerben. Csak találjak már vissza...!
|
Egyre inkább kezdett az idegeimre menni. Ki nem állhattam a hozzá hasonló, lázadó jellemű embereket, akik nem tudják, mikor kéne ráülniük a saját szájukra, vagy épp tiszteletteljesen viselkedni. A neve hallatán rémleni kezdett, mintha említette volna valaki, hogy Chuuya új beosztottat kap. Gondolom, akkor ő lesz az. Belegondolva, egészen hasonlít rá. Mind a kettő ellenszenves.
Nem foglalkoztam azzal, hogy én is bemutatkozzam. Biztos vagyok benne, hogy ha Chuuya embere, akkor már a hírem megelőzött. Egy halk, lemondó sóhaj kíséretében zsembretett kezekkel hátat fordítottam neki, és úgy válaszoltam.
- Nem kérdeztem. Továbbá nem ajánlom, hogy az utamba kerülj, hacsak nem vágysz a túlvilágra. Mint ő.. - az utolsó két szó alig hallhatóan hagyta el a számat. Emlékképek ugrottak be azokról az időkről, mikor még a felettesem volt. Gyűlöltem. Most is gyűlölöm, talán még jobban a kilépése óta. Mégis, talán ő az egyetlen ember, aki kiérdemelte a tiszteletem.
A vállam fölött hátrasandítottam Ayára. Egy pillanatra láttam benne a gyerekkori énem, miután Dazai fölvett ide. Chh, de gyenge voltam akkoriban... Mára ez már megváltozott. De ez a kép hamar elillant, mikor a lány forgatni kezdte a szemeit. Legszívesebben átszakítottam volna a mellkasát Rashomonnal, de nem kívántam éjnek éjjelén padlót takarítani utána...
- Kifelé.
|
Nem törődtem azzal, hogy az előttem álló személy épp felnyársal a tekintetével, inkább körbenéztem kicsit. Letisztult helyiség volt, de szép, antik képek lógtak a falakon. Kicsit hasonlított egy régi nemes szobájára. Tekintetem végül az ismeretlen személyen állapodott meg.
- Kopogásról hallottál már? - flegma. Már most nem kedvelem. Elengedtem a fülem mellett a kérdést, mert általában az ilyen stílusú embereket ez dühíti a legjobban. Most sem volt másképp, láttam a cikázó szikrákat a szemeiben. Mellesleg szép szemei voltak. Mély, szürke árnyalatban méregettek most épp engem. Láttam rajta, hogy teljes mértékben lenéz és nem tudom, hogy szándékosan igyekezett-e ezt a tudtomra adni, vagy ösztönösen jött, de lerítt róla. Megforgattam szemeimet és elhúztam a számat. Nagyon jól tudtam, ki ő. A vörös hajú - Chuuya, azt hiszem - beszélt róla egy keveset. Már nem emlékszem, miket hordott össze, de azt tudom, hogy ajánlotta, hogy kerüljem el lehetőség szerint. Hát, hoppá.
- Honoshi Aya vagyok - mutatkoztam be meghajlás nélkül. Ha ő nem tisztel, én miért tegyem? Mondjuk mert magasabb rangú..? Chh, ostobaság. Megráztam kissé a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot. Tisztában voltam vele, hogy a tűzzel játszok már azzal, hogy itt vagyok, talán nem kellett volna még egy-két lapáttal rátenni... Vagy vödörrel.
|
Viszonylag nyugodt napot tudhattam magam mögött. Mindössze egy küldetésre kellett mennem, ahova nem is értem, miért engem küldött a főnök egy ilyen banálisan egyszerű feladatra... Most az irodámban ülve írtam jelentést a délelőtti küldetésemről. Általában untatott az efféle felesleges tevékenység - elvégre a főnök egész biztosan nem olvassa el ezeket, ha sikeres volt a küldetés-, most azonban nem bántam, hogy erre kellet fecsérelnem az időmet. A másik lehetőség erre ugyanis egy új küldetés teljes átszervezése lett volna, mivel az eredeti terv már most kudarcra volt ítélve... Az első dolgom a segítő társ kihúzása lesz. Nincs rá szükségem.
Ahogy gépeltem a szöveget, léptek zajára lettem figyelmes. Nem kifejezettem érdekelt, ki rója a folyosókat ilyen késő este, bár meg kell hagyni, nem szoktam senkivel se találkozni ilyenkor, épp ezért maradok bent eddig. Visszatértem munkámhoz - illetve csak akartam, ugyanis az ajtó mindennemű figyelmeztetés nélkül kivágódott. Összeráncoltam homlokom és a monitor fölött átnézve küldtem az illető felé gyilkos pillantást. Egy viszonylag alacsony lány állt az ajtóban, cseppet sem tűnt megszeppentnek, nyugodtan nézelődött az irodában. Még nem találkoztam vele, látásból sem tűnt ismerősnek. Akárhogy is, illemet tanulhatna. Indulatosan kifújtam a levegőt és fölálltam. Jóval magasabb voltam nála.
- Kopogásról hallottál már? - kérdeztem résnyire szűkített szemekkel.
|
Még csak pár napja kerültem a Maffiához. Nem tudtam mit gondoljak róluk, mert még nem ismertem mindenkit innen. Az viszont biztos, hogy akikkel találkoztam, elég furák. Mintha mindenkinek lenne itt valami defektje... Nem mintha kivétel lennék, ugyebár.
Az egyik elképesztően magas épületben bolyongtam. Mori azt mondta, hogy lakjak ott, mivel nincs hova mennem, meg így legalább nem kések el. Most is a szobámat kerestem, mert ugyan egyszer megmutatta egy vörös hajú srác az utat, de teljesen eltévedtem. Az emeletre emlékeztem, de hogy melyik ajtó, meg merre kell menni... Na arra nem.
Abszolút nem zavartattam magam emiatt, legalább felfedeztem a helyet kicsit. Mori szerint egy hét és simán eligazodok majd, de látva a rengeteg ajtót meg egymásból nyíló folyosót, valahogy én nem vagyok ebben biztos..
Nem akartam senkit megkérdezni, hogy merre kell menjek, úgy voltam vele, hogy majd úgyis kitalálom én. Egy ideje már magamra vagyok utalva, ez sem foghat ki rajtam. Ha más nem, majd használom Belphegort, biztos érzi az energiamaradványt abban a helyiségben, ahol egészen egy órával ezelőttig tartózkodtam. Igen, egy órája. Azóta keresem azt a nyamvadt szobát. Kellett nekem szétnézni...
Elhaladtam egy ismerős ajtó mellett. Na jó, ugyanolyan volt, mint a többi... Mégis valahogy más. Egy ideig gyanakvóan vizslattam, majd rántottam egyet a vállamon és benyitottam.
Egy viszonylag kis iroda tárult a szemeim elé, közvetlen előttem egy íróasztallal, számítógéppel, és mindezek tulajával, aki szúrós tekintettel pásztázott végig a monitorból föltekinve.
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
